Riport 1

“Szeretem, ha a természet kihívások elé állít” – Vincent Munier interjú

A világ egyik legismertebb természetfotósa, Vincent Munier beszél a helyszínek kiválasztásáról, a felszerelésről, és a képek születésének folyamatáról.

Néhány nap múlva kezdődik a Mont-Blanc Photo Festival, melyen Vincent Munier is képviselteti magát, akinek képeit mindenki jól ismeri, aki érdeklődik a természet inspirálta fotózás után. A rendezvény apropóján készítettünk interjút a 38 éves alkotóval, aki készséggel állt rendelkezésünkre, és szívesen beszélt arról, ami tulajdonképpen az életét jelenti. Kiderül, hogy nem bonyolítja túl a felszerelések kérdését, választ kapunk arra, hogy egyedül, vagy inkább csapatban szeret “kalandozni”, és megtudjuk azt is, mi inspirálja a természetben.

Laurent Joffrion fotója

Laurent Joffrion fotója

Milyen témákat kedvelsz a leginkább?

A felfedezetlen témákat, és az ismeretlen fajokat, mint amilyen a pézsmatulok is, amit néhány éve még alig ismert a nagyközönség, de most már más a helyzet. Hasonló a szituáció a vad jakokkal is, melyekről nagyon kevés képünk van, és ez egyszerre izgalmas, illetve kihívást nyújtó feladat.

Mi ihlet meg igazán? Az érintetlen terület, a csend, vagy az állatok?

Azt hiszem, e három kombinációja :-)

Hogyan választod ki a következő témád, és az úti célod?

Általában gondosan megfontolom, hogy milyen környezetben, milyen évszakban, mely fajokat tudom egy új helyszínen fotózni. Egyes fajok valahogy jobban megihletnek, mint mások, így főleg a nagyobb emlősöket, és a ragadozókat kedvelem, melyek egyébként is hosszú idő óta érdekelnek. Példaként említhetem a mostani tavaszt, amikor hiúzokat fotóztam az otthonomtól néhány órányira, de áprilisban voltam Nunavutban is (Kanada), ahol fehér farkasokra “vadásztam”.

Mennyi időt fordítasz az előkészületekre, a háttér felkutatására, a hely megismerésére, és magára a témára?

Ez nagyban függ attól, hogy hová megyek, és ott az adott időszakban milyen körülmények uralkodnak, hiszen egészen más tavasszal elutazni Etiópiába, mint télen Kanadába, de volt már olyan is, hogy hónapokra volt szükségem a felkészüléshez, mielőtt betettem a lábam egy adott területre. Így volt ez az Ellesmere-sziget (Kanada) esetében is, a farkasokkal.

Megkértek rá, hogy ezekre a szép, ám elhagyatott helyekre menj?

Nem, jobban szeretem a saját projektjeimet végigvinni, és megszervezni, mint például az utazást magát is, hiszen ez már a kaland része. Örülök a függetlenségemnek, és a megkeresések nagyon ritkák.

Csapattal szoktál utazni?

Nem, de azért vannak kivételes esetek, mint tavaly áprilisban is, amikor Kanada távoli, nyugati részébe utaztam, és Yanick Gentil, egy svájci operatőr jött velem, hogy megörökítse az extrém környezeti feltételek között végzet munkát. Ugyanakkor Yanick nagyon bátor társaságnak bizonyult, és segített a hétköznapi élet dolgaiban, miközben forgatott, amíg én fotóztam, ráadásul a hideg miatt elvesztette az egyik nagylábujját.

Ezek szerint felesleges is lenne a kérdés, hogy vannak-e állandó csapattársaid, és ha igen, ők mit csinálnak egy-egy utazáson?

Ahogyan az előbb elmondottakból is látszik, jobban szeretek egyedül menni, tehát nincsenek állandó csapattársaim.

11169741_915565448466013_736931298792107767_o

Milyen felszereléseket viszel magaddal, amikor egy új helyre mégy?

Ez nagyban függ magától a helyszíntől, de általában egy GPS, kempingfelszerelések, távcsövek, kamerák, és állványok képezik a felszerelésem részét. Semmi különleges.

Mekkora súlyt jelent mindez a gyakorlatban?

Amennyiben éppen csak kiteszem a lábam a házból, és országhatáron belül dolgozom, úgy 3-5 kilogramm a gép és az állvány, de egy expedíció az Ellesmere-hez a 150 kilogrammot is elérheti.

Ahogy egy korábbi interjúban láthattuk, elég gyakran dolgozol kemény időjárási körülmények között. Hozzászoktál ehhez?

Így van, engem eléggé izgat az Arktisz és az Antarktisz, mint sok más embert is, és az is igaz, hogy ezek a helyek elég extrémek, így az alkalmazkodás napokba, olykor hetekbe tart, és minden esetben elég húzósak a körülmények. De ennek ellenére még nagyon kedvelem ezeket a helyeket, és szeretem érezni, ahogy a természet kihívás elé állít.

Hogyan utazol, és hogyan oldod meg a felszerelések szállítását?

Ugyanúgy utazom, mint bárki más, vonat, repülőgép, bérelt autók…és ha ezek egyike sem, akkor a lábaimon, sílécen, lóháton, de ha olyan helyre akarsz menni, mint amilyen az Ellesmere-sziget, akkor szükséged lesz egy bérelt repülőre, ami átrepít a jégen. A felszerelésem pedig követ engem, hiszen semmim sem olyan nagy, hogy hajóval kelljen utaztatnom.

Hogyan töltöd egy tipikus napodat?

Kézenfekvő a válasz: minden nap különböző. Az otthonom egyben az irodám is, és megosztom az időmet a terep, az e-mailek, telefonhívások, és a projektek között.

Mennyi munkád van egy évben?

Ahogyan a munkanapok, úgy minden egyes év is eltérő, szóval ez egy elég bonyolult kérdés, mert tavaly például “csak” kétszer utaztam, de közben dolgoztam a könyvemen is, ami a La nuit du cerf (Night of the Deer) címet viseli, és Marc Namblard audio-természettudós is közreműködött benne. 2012-ben azonban öt különböző helyszínre mentem fotózni, szóval ez mindig a lehetőségektől függ, és mindezek mellett természetesen különböző rendezvényekre és kiállításokra járok.

Mennyi időt vett igénybe a leghosszabb utazás, és hova mentél ekkor?

Namíbia, a maga három hónapjával.

11157419_915566395132585_1796184856498104942_o

Van olyan különleges hely, ahová akár már holnap visszatérnél?

Igazán szívesen mennék vissza Tibetbe, ahol a magasan fekvő területek vadregényesek, szépek, romlatlanok, és a vad jakok véleményem szerint hihetetlenül jó témát nyújtanak a fotósok számára.

Mondanál valami igazán izgalmas, vagy vicces kalandot?

2013-ban Norvégiába utaztam barátommal, Laurent Joffrion rendezővel, hogy filmre vegyük az őszi és téli vadvilág életét, és éppen akkortájt volt a rénszarvasok párzási időszaka, így láthattunk két hímet, amint küzdelem közben összeakadnak az agancsaik, és nem tudnak egymástól szabadulni. Két órán keresztül tartott ez az állapot, mire sikerült szétválniuk, és ez nagyon lenyűgöző, egyszersmind stresszes volt.

Milyen cél vezérelt, amikor úgy döntöttél, hogy megalapítod a független kiadódat, a Kobalannt? 

2010-ben hoztam létre a kiadót, mikor úgy éreztem, hogy szeretném egy könyv formájában kiadni a képeimet, és mindezt saját magam kívántam megtenni. Szeretem a coffee-table könyveket, a saját kiadás ötlete pedig kézenfekvőnek tűnt, és bár pillanatnyilag csak néhány könyvet mondhatunk magunkénak a képeimmel, de remélem, a jövőben fejlődni fogunk, és más művészek munkáival is foglalkozni tudunk majd.

Mi a helyzet az új projekteddel, az Ellesmere-expedícióval, és a fehér farkasokkal? 

A következő könyvem a sarkkör vadvilágával foglalkozik majd, melyben kiemelt helyet kapnak a fehér farkasok, a címe pedig valami olyasmi lesz, hogy “Fantomok”, hiszen a farkasokat az inuit emberek a tundra szellemeiként emlegetik. Nagyon izgalmasnak ígérkezik, és terveim szerint 2015. októberében jelenik majd meg.

Te végzed a képek utómunkáit? 

Igen, erről magam gondoskodom, de legutóbb segített egy fiatal asszisztens, Léo-Pol, akivel együtt dolgoztunk a fájlokon a La Gacilly (Anglia) kiállítás előtt.

11203564_915565421799349_1295578657666437144_o

Mit csinálsz akkor, amikor éppen nem a világot járod, új témák után kutatva? 

Otthon vagyok a családommal, a kutyáimmal, és a birkámmal. Ennyi.

Melyiket kedveled jobban, a Canont vagy a Nikont? 

Évek óta Nikonnal dolgozom.

Mi a következő úti célod? 

Októbertől decemberig a Dumont-d’Urville állomáson leszek az Antarktiszon, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy oda utazhatom, hiszen ez sokunknak hatalmas álma. Egy francia rendező, Luc Jacquet ajánlott nekem egy hihetetlen lehetőséget az utolsó kontinens felfedezésére, ahol a királypingvinek mindennapjait fotózhatom. Az összes projektemet, ahogyan majd ezt is a www.vincentmunier.com oldalon láthatjátok.

Van olyan kérdés, amit soha nem tettek fel neked, de nagyon szívesen válaszolnál rá? 

Nem hinném, köszönöm :-)

  • Vincent Munier interjú - Meshmag says: 2015.06.27 at 10:04

    […] A riportot a Fotóintézet oldalán olvashatjátok. […]